Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Az élet kegyetlen... Különösen, ha ÉN írom.

Esküszöm: Amíg élek, nem halok meg.

 

 

" A többiekkel együtt sétálni mentünk az erdőbe. De... útközben egy kicsit lemaradtam, hogy lefényképezzek egy tuskót, melyet már a moha és a gomba ellepett... Egész szép volt.
Nem juthattak messze, mindjárt beérem őket...
Reccs.
 A hirtelen neszre megállok és a hang irányába nézek. A bokrok egy furcsa sziklát takarnak. Kicsit odébb mozdítom az ágakat... Egy barlang tárul a szemem elé. Lehet, hogy a többiek is észrevették?
 - Helló!
 - Helló, elló, ló... - köszöntött a visszhang.
 - Visszhangzik!
 - Vísszhangzik, hangzik, hangzik, zik... - ismételte a barlang.
A többiek nem válaszoltak, lehet, hogy elkerülte a figyelmüket ez a barlang. Mielőtt azonban megfordulhattam volna, a sötétben kiszúrtam egy táskát, ami pont úgy nézett ki, mint...
 - John táskája! - állapítom meg, és azonnal tudom, hogy valami nincs rendben - Nem visszhangzott!
 - Valóban! - mondta egy mély hang a sötétségből.
Két izzóvörös szem nézett velem farkasszemet. Nem tudtam kivenni az alakját az árnyékok rejtekében, de nem is nagyon érdekelt ezen a ponton.
Nem mozdultam, éreztem, hogyha most futásnak eredek, akkor végem, meg aztán nem akartam hátat fordítani a teremtménynek.
 - A többi menekülni próbált, na meg sikítani. - mondta hidegen - De semmi esélyük sem volt. Meg kell jegyeznem a barátaid finomak voltak. - kezdett körözni a lény, ügyelve, hogy mindig árnyékban maradjon.
 - Csak pár percel voltam lemeradva, nem lehetett rá időd! - érvelek, kizárt, hogy ennyi idő alatt végezzen öt emberrel és el is... fogyassza őket.
 - Gyorsabb vagyok, mint hinnéd. - mondta és már el is tűnt a szemem elől.
 Elég horror filmet láttam ahhoz, hogy tudjam a következő mozdulatát. Mögém kerül, gyorsan megfordulok és ütök, gyanúm beigazolódott, de jók a reflexei így elkapta a csuklóm mielött elérhettem volna.
Most viszont láthattam hogy néz ki. Karmokban végződő kezek és lábak. Hegyes nagy fülek, gyíkszerű fej, éles fogak, vörös szemek, fekete csíkkal pupillaként, egy erős gyíkfarok és rövid fekete szőr.
 - Az egyetlen ok amiért még életben vagy az az, hogy már jóllaktam. - közli velem, miközben megpróbálom kiszabadítani a csuklóm a szorításából, majd vészjóslóan elmosolyodik - Mit szólnál egy játékhoz? Ha nyersz szabad vagy. Ha én nyerek... Nos, nem szeretnél veszteni.
 - Milyen játék? - kérdezem, mire mosolya még szélesebb lett, kivillanva ezzel pengeéles fogait...
"